KERINGŐ - Dzsúdló

Pont úgy álmodsz, ahogy élsz

Ha lépned kéne is félsz

De ha kéne megállni, nem tudsz

Már nem bírod, de még futsz

Ahogy anyámék mondták

És ezt is jól tudták

„Fiam, ne úgy szeress, ahogy mások mondják”

Bár ők is megszokták

És te olyan vagy mint én

Sajnálom, őszintén!

Hogy néha későn mondok el valamit

Amit már tudtam a legelején

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!

De tudom, nem így kéne!

Ez a „több éve semmibe beszélés”

Ez a „nem akarom tudni, hogy még létezel”

Ez a „tudom, mikor még utánam kérdezel”

Ez a „hosszúra sohasem tervezek”

Ez az „elhívlak, remélem hogy nem jössz el”

Ez az „eljössz, de tényleg, minek jöttél?”

Te is kevered az egodat a szükséggel

Nem ment úgy, nem-nem sohasem

Ezer arcok jönnek, én szemezem

Az újabb nővel, az új házamnál

Fagy jön megint mire virágoznál

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!

És én nem hagyom hogy lásd

Azt a mocskot, amit hordozok

Csak három félbe váltsd

Mikor, azt mondom: „Rád gondolok!”

Én nem hagyom hogy lásd

Azt a mocskot, amit elrejtek

Mert hogyha megtalálsz

Nem lesz sajnos miért szenvedjek!

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!

Hogyha még egyszer jönnél

Rángatnál ágyadba'

Lehet fájna a szívem

De már túlnőttem rajta!