ERNŐ - Dzsúdló

És hogyha elmúlna

Minden romos ház, a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád!

Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat

Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!

Barátom, néha még megvan az arcod

Néha még megvan, hogy a ház előtt a nevem kiáltod

Néha még megvan, ahogy megtörik a szalmabála színe

A hangod elúszott, de mondjuk tennem kellett érte

Nem lehet így se, én nem értettem hova

Nem értettem azt, hogy merre mész

És miér' nem szóltál róla

És úgy hiányzik a nyár, meg úgy hiányzik a tél

Miér' akarnám hogy maradj, ha már te sem szeretnél

És hogyha elmúlna

Minden romos ház, a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád!

Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat

Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!

Én nem törödtem úgy, ahogy te törődtél

Milyen gyerek dolog, gyerekként beszélni

És én nem köszöntem el, mikor elmentél

Milyen önző dolog hasonlót is kérni

És én biztos elhagynám, azt az utolsó utáni fotót

Rólad az utcán, hogy a pulcsidat sem növöd ki

Már megszoktam talán és te észre sem vennéd

Minden szaros kabátot kinőttem, bárcsak ismernéd!

És hogyha elmúlna

Minden romos ház, a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád!

Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat

Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!

És hogyha elmúlna

Minden romos ház, a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád!

Senki nem tudja, hogy csak veled jár a bánat

Rég nem mennék utánad a múltba, a múltba!